Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lovakról

2010.03.07

 

Szabadnak született. Az egész szervezete arra teremtődött, hogy mozogjon. Ne vegyük el tőle ezt a lehetőséget. Legyen egy karámja, ahol a lehető legtöbb időt töltheti. Minél nagyobb annál jobb, de ha nincs más, akkor már egy 6×6-os is megteszi. Tévedés, hogy a ló rohangál. Ha megszokta, hogy állandóan kint van, akkor főleg eszeget, sétál, és pihen. Tavasztól őszig éjszakára is kint maradhat. Legyen fedél a feje fölött és egy három oldalról zárt hely, ahol kényelmesen le tud feküdni. Így sem a nap sem a szél sem az eső nem fogja zavarni. (És a szalmából is kevesebb fogy.)

A szélre egyébként is érzékeny. Ha a karámban nincs ilyen zárt hely, akkor mindenféleképpen vigyük istállóba szeles időben. Mielőtt dolgozunk vele, lehetőleg egy órát legyen kint a karámban. Ezzel egy gyakori betegséget, az ún. bénulásos izomfesték vizelést (vagy köznapi nyelvén: az ünnepi betegséget) lehet megelőzni.
Biztos sokan emlékeztek még az általános iskolai kémiaórán tartott kísérletre, mikor egy telített sóoldatba egy cérnaszálat lógatva lehetett gyönyörködni a kicsapódó sókristályokban. Miért van ennek jelentősége? Mert ugyanez játszódik le a ló szőrén, mikor leizzadva jól bepanírozza magár a karámban. A homokszemcsékre rátapadó só egy mozdulattal lehullik róla, mikor megszárad. Ő így tisztálkodik már évezredek óta. Ne sajnáljátok hát tőle! Ha megszárad, egy, na jó több mozdulattal eltávolítható róla a maradék homok.
 
 

 

Profilkép




Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 3
Összes: 382458
Hónap: 3420
Nap: 133